Tündöklő vétkekről és az átokká lett Krisztusról. A Galata-kommentár Megjelenés éve: 2018 Oldalszám: 215 Kötés: kötött ISBN: 9789639780071 1. kiadás darab

Páratlan szépségű tanúságtétel a Solus Christus (Egyedül Krisztus) hitéről Luther Galata-kommentárja a Krisztus-központú teológia páratlan manifesztuma, a lelkiismeret felszabadító örömhíre. Pál levele a galatákhoz elevenen hordozza a keresztény tan azon központi magját, amelyből Luther felismerései táplálkoztak, és amely személyesen is hevítette. A Római mellett a Galata-levél az elsődleges szócsöve a Szentírás azon átfogó tanításának, miszerint a bűnös ember reménysége kizárólag a kereszten megszerzett üdvösség lehet, és egyedül a Krisztusban való hit által igazul meg, az emberi törvénybuzgalom és érdemek legcsekélyebb hozzájárulása nélkül. Luther szerfölött lemondóan nyilatkozott a teológiai irodalomnak mint olyannak a hasznáról. Felpanaszolja az állapotot, hogy az egyház semmi hasznát nem látta annak, hogy "a Szentíráson kívül és a mellett a tengersok könyvet könyvtárakban rakásra gyűjtötték", merthogy "ezzel nemcsak a drága időt pocsékolták s az Írás tanulmányozását hátráltatták, hanem odáig vitték a dolgot, hogy végtére az Isten Igéjének tiszta ismerete is veszendőbe ment, s a Biblia sutba került." Saját művei számbavételekor, e gondolat sodrásában, a legszűkebb pályát legértékesebb írásainak jósolta. "Nem lesz különb sorsom, mint elődeimnek volt. Az alja - no az bizonnyal legelőbb marad meg." Ne legyen kétségünk afelől, hogy az ekképp becsmérelt írásművek is elvégeztek egy munkát. Azt viszont a leglelkesebb olvasónak is be kell látnia, hogy mások a túlélési esélyei azon írásoknak, amelyek leginkább a konkrét történeti összefüggésben érthetők és értelmezhetők, és mások azoknak, amelyek szavatosságát az időbeli távolság sem rongálja - hogy utóbb e széles körben üdvözölt, egyetemes tanításokat képviselő írások cáfolhassák meg a divatos nézetet (amellyel, Lutherrel együtt, mi is dacolni kívánunk), miszerint e vitairatok, levelek már egy lezárt és meghaladott múlt részét képeznék, így csak korlátozott érvényességgel bírnak. De vajon maga Luther melyeknek kívánt leginkább hosszas megmaradást? A Galata-kommentár latin nyelvű kiadásakor állítólag szűkebb körben megjegyezte: "Ha rajtam állna, csak azon műveimet adnák ki újra, amelyekben tanítás van. Például a Galata-kommentáromat." Az Asztali beszélgetések egyik - az 1983-as magyar nyelvű kiadás válogatásába be nem került - részletében így vall: "A Galata-levél az én levelem. Úgy érzek iránta, mintha a hitvesem lenne. Ez az én Katharinám." Kiadásunk Theodore Grabner amerikai teológus 1947-ben elkészített sűrített szövegváltozatán alapul. A több mint ezer oldalra rúgó latin nyelvű kommentárból áldozatos munkával egy kompakt, a nagyközönség számára is elérhető, kezelhető, mindamellett az eredeti szóhasználatot, mondatfűzést, egyszóval a hamisítatlan Luther-stílt hűen őrző kötetet formált. A célra tekintettel megértőbbek lehetünk a filológiai csavarral szemben, e nélkül az "amerikai Luther" (lapozzon bele a nyájas olvasó: Luther eltéveszthetetlen hangját ismerheti fel a kötetben!) nélkül ugyanis aligha tarthatnánk most kezünkben a magyart.