Bővebb leírás
A Latin-Amerikában kibontakozó regionális folyamatok történeti-elméleti szempontból négy meghatározó integrációs filozófiára vezethetők vissza: a monroeizmusra (más néven pánamerikanizmus), a hispanoamerikanizmusra (más néven iberoamerikanizmus), az ázsianizációra (vagy másképp japánizáció), valamint a bolívarizmusra (latinamerikanizmus).2
A monroeizmus az USA vezetésével és dominanciájával kibontakozó uniót szorgalmazza az amerikai kettős kontinens (észak és dél) országai között, saját pozíciójuk erősítésére a világ többi térségével szemben. Ez az integrációs modell figyelhető meg az ALCA (Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás), AÁSZ (Amerikai Államok Szervezete), BID (Interamerikai Fejlesztési Bank) és a NAFTA (Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás )3 hátterében.
A hispanoamerikanizmus filozófiájában Spanyolország és Portugália latin-amerikai befolyásának az újra megerősítése fedezhető fel (pl. az OEI - Ibero-amerikai Államok Szervezete -, és az Ibéro-amerikai Csúcstalálkozók által).
Az ázsianizáció elméletében korábban elsősorban Japán érdekekkel találkozhattunk,4 de az utóbbi időben Kína térnyerése a fogalom új szempontjait hozza felszínre. Szintén itt említhető
1A szerző nemzetközi kapcsolatok szakértő (Javeriana Egyetem, Bogotá). PhD fokozatát a PTE Földtudományok Doktori Iskolában szerezte (2010). Több egyetem meghívott előadója Magyarországi és Dél-Amerikában.
2 Részletesen lásd: ROSAS, María Cristina (2001): La economía internacional en el siglo XXI., Mexico,UNAM. és MOLNÁR, Gábor (2006): Los pilares teóricos del MERCOSUR, in: V. Magyar Politikai Földrajzi Konferencia kötet, Pécs, PTE.
3 1993-ban írta alá az USA, Kanada és Mexikó. Ez a kezdeményezés nagy hatással van ugyan a latin-amerikai országok gazdaságára és kereskedelmére, ugyanakkor teljes jogú tagországai közül mindössze Mexikó „latin-amerikai”.
4 Ennek egy speciális szempontját lásd in.: Shigeru, Kochi (2007): La Economía Política de las Relaciones México-Japón en el contexto del TLCAN, Kobe University, in.: http://www1.tau.ac.il/eial/index.php?option=com_content&task=view&id=575&Itemid=226
tudomány 2011 / 4. szám
www.e-tudomany.hu VIII - 2
az APEC (Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia), amelynek integráló hatása Latin-
Amerika egyes országait konkrétan érinti.
Végül a bolívarizmust, vagy más néven latinamerikanizmust kell megemlíteni, mely
integrációs elméletnek a XIX. századi célkitűzése az volt, hogy a latin-amerikai országok az
európai hatalmaktól és az USA-tól függetlenedve egy latin-amerikai uniót hozzanak létre. Ezt
több tényező is indokolta: a spanyol és portugál gyarmatosítás óta meglévő nyelvi, kulturális,
történelmi és társadalmi hasonlóságok, valamint a szubkontinens országai összefogva
nagyobb eséllyel lettek volna képesek megállni helyüket a korabeli világgazdaság által diktált
nemzetközi versenyben.
Az utóbbi közel két évszázad során tapasztalt integrációs törekvések sikertelensége azt
mutatja, hogy e cél megvalósítása nem minden problémától mentes. Egyrészt, a latin-amerikai
történelem egyes kiemelkedő személyiségeinek törekvései a „belülről”, endogén módon
kibontakozó fejlődési irányt erősítették. Közéjük tartoznak a latinamerikanizmus elméletének
kiemelkedő képviselői.5 Másrészt, az utóbbi évtizedek történései éppúgy, mint a korábbi
évszázadok öröksége, azt a tényt erősítik, hogy a latin-amerikai gazdasági folyamatok
nagymértékben rajtuk kívül álló gazdasági erők által befolyásoltak.6
