Bővebb leírás
A dolgozat a korai magyar grammatikák terminológiájával foglalkozik, amikor még a latin mintához való szigorú igazodás és az ettől eltérő egyéni újítások jegyében fogantak meg nyelvleírásaink. E latin nyelvű magyar grammatikák története a nyelvleírás történetében újra és újra megismétlődő helyzetet példáz: egy adott nyelvre kidolgozott és ott célszerű elemzési módot és terminológiát egy másik nyelv leírására használnak. A dolgozat bemutatja, miként adaptálták a flektáló típusú latin nyelv leírási modelljét egy agglutináló nyelvre, a magyarra a latin terminusok jelentésváltozásával és kombinálásával, miként hasznosították a latin nyelvű héber grammatikák eredményeit. A munka áttekinti a rokon finn és lapp nyelv korai grammatikáinak párhuzamos megoldásait és a finnugor nyelvhasonlítás kezdeteit is. A dolgozat a szerző megjelent és előkészületben lévő fordításaira (Sylvester, Szenczi, Sajnovics, Gyarmathi, Pereszlényi) támaszkodik, a végén táblázat foglalja össze a latin terminusokat.
