Bővebb leírás
Művében a reformáció és az ellenreformáció történetét mutatja be, de olyan átfogó képet vázolva fel, hogy könyvét nyugodtan nevezhetnénk Európa történetének a „hosszú tizenhatodik század”-ban, az 1490 és 1618 közötti időszakban. Sőt egészen az 1700 körüli „fordulópontig” követi a reformáció történetét, összegző fejezetei pedig máig tartó hatását is felmérik. Maga Luther csak az első száz oldal után jelenik meg, MacCullochnak tehát alkalma nyílik a késő középkori vallási és teológiai problémák alapos ismertetésére is. Ez a könyv elsősorban vallástörténeti mű lenne – de mivel a vallástörténet e korban szorosan összekapcsolódott a politikatörténettel, társadalomtörténettel és kultúrtörténettel, talán nincs is olyan eleme a 16. századi történelemnek, amelyet ne világítana meg. A szerző figyelme egyáltalán nem korlátozódik Nyugat-Európára: az index a Magyarországgal és Erdéllyel kapcsolatos helyeket többtucatnyi oldalszámmal jelzi! Igazi, átfogó Európa-történet ez, nem csak a nyugati nagyhatalmak története. Dávid Ferenc ugyanúgy felbukkan benne, mint a Bethlenek és a Báthoryak.
MacCulloch könyve igen olvasmányos, a szerző kiváló stílusban, rendkívül szellemesen ír. Színvonalas és érdekes a képanyag is: majdnem ötven fekete-fehér kép és ábra egészíti ki a szöveget, s a szerző valamennyit alaposan elemzi. Az első kép éppen egy 14. századi templom oszlopfője, amelyet egy pucér emberi hátsó formájára faragtak ki – MacCulloch ennek ismertetésével vázolja fel a középkori társadalmak sajátos vallási mentalitását. A mű rendkívül érthetően ismertet olyan bonyolult teológiai dilemmákat, amelyeket még magyar nyelvű könyvekből sem könnyű megérteni, s emlékezetes portrékat fest a korszak szellemóriásairól, Erasmustól Lutheren és Kálvinon át Loyola Ignácig. Mindenről saját véleménye van, melyet határozottan fejt ki és igen meggyőzően ad elő.
