Déri Balázs kis kötete a latin patrisztika viszonylag kevéssé ismert
és méltatott területére, a vallásos költészet
és a liturgikus hagyomány világába vezeti el olvasóit. Elemzésének tárgya Prudentiusnak, a legjelentõsebb ókeresztény latin költõnek életmûve, pontosabban e nyolc kötetbõl álló életmû elsõ ciklusának, a Cathemerinon címet viselõ, a napszakok liturgiáját himnuszokban megéneklõ gyûjteménynek
az elemzése. A már-már kötelezõ életrajzi
és kutatástörténeti bevezetõ után
Déri a mû tizenkét himnuszának szerkezetét, nyelvi, ritmukai, morfológiai világát elemzi imponáló aprólékossággal, a filológia mellett a liturga
és a szent zene világához is értõ kutató avatott szemével. Prudentius mûvének értékeléséhez a szerzõ vonatkoztatási pontja Szent Ambrus liturgikus költészete, a munka elméleti hozadéka pedig annak igazolása, hogy éppen Ambrus
és Prudentius testesíti meg a keresztény líra
és liturgia azon két szellemi alternatíváját, amely a nyugati egyház történetének költõi vonulatát jelenti. A szigorúan, fegyelmezetten megkomponált, komoly szakirodalmi anyagot feldolgozó, bár néhol a filológiai vizsgálatok formalizmusával túlterhelt könyv talán csak egyetlen hiányérzetet kelt bennünk: a költõi forma mellett érdemes lett volna talán nagyobb figyelmet fordítani arra a teológiai bázisra, háttérre is, amely igazolná, hogy a liturgia, a Prudentius liturgiája sem csupán a hang, a ritmus, a szépség öncélú világa, hanem a teljes hit kifejtésének, kifejezésének eszköze - a költészet emelkedett, himnikus nyelvén. (Horváth Pál)
