Bővebb leírás
Tajvanra először gazdasági teljesítményei miatt figyelt fel a világ, amelyek a négy ázsiai „kis tigris" [Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr, Tajvan) sorába emelték az országot. Az 1960-1970-es években meginduló gazdasági modernizáció és prosperitás eredményeként Tajvan ma a világ legnagyobb kereskedő nemzetei között a 15. helyen áll, a világ informatikai technológiájának közel 60 százalékát szállítja. A neves szerző Tajvan történetének megírására vállalkozott. Mégpedig a kezdetektől, amikor a sziget még vad, jórészt fejvadász bennszülött törzsek lakhelye volt, a kínaiak fokozatos betélepedésén át a Kínái Birodalomba történő betagozódásáig, majdegy sok szempontból sajátos és egyre önállóbb fejlődési út végigkövétéséig. Tajvan eredményeit állandó - japán és kínai - fenyegetés közepette érte el, amely rákényszerítette egy nagy létszámú és erős hadsereg fenntartására. A tajvani modell sokkal hatékonyabban és eredményesebben működött, mint a Mao alatti kommunista rendszer. Ez a fejlődés fokozatos és egyenletes volt, nem jellemezték azok a hatalmas nekirugaszkodások, ugrások, majd a katasztrofális visszaésések, mint a szárazföldi Kínáét. Ugyanakkor a történelem során a szigetország fejlődésében most jutott el odáig, hogy először kormányozzák olyanok, akik valóban Tajvant tekintik hazájuknak.
