Bővebb leírás
Az 1529 és 1531 között íródott Érsekújvári Kódex, a második legterjedelmesebb kéziratos magyar nyelvemlék - nevével ellentétben - a Nyulak szigeti domonkos kolostorban készült. Összeállítója és legnagyobb részének másolója Sövényházi Márta nővér volt. A név onnan ered, hogy a művet Czech János 1833-ban fedezte fel az érsekújvári ferences könyvtárban (a kódex ma az MTA Könyvtárának állományában található). A kódexben a török elől menekülésre kényszerülő apácák számára egyetlen kötetbe foglalták össze a közösségi felolvasásra és magánáhítatra egyaránt alkalmas olvasnivalókat. Helyet kaptak benne - a nagyböjttel kezdődően - az egyházi ünnepek, az üdvösséges életre és a békés kolostori együttélésre vonatkozó tanácsok, valamint egyes szentek legendái. Közülük Sziénai Szent Katalin és Alexandriai Szent Katalin több ezer soros verses legendája irodalmi igényű olvasmányok. A passió- és halálszövegeket Sövényházi Márta miniatúrákkal is illusztrálta. Az igencsak vaskos kiadvány a kódex hasonmását és filológiai jegyzetekkel ellátott, betűhív átiratát adja, valamint a sorozat többi kötetéhez képest újdonságként CD-n is mellékeli a kézirat digitalizált változatát. A Madas Edit és Haader Lea által írt bevezető tanulmány megismerteti az érdeklődőt a kézirat történetével, szerkezetével és tartalmával, számba veszi a szövegek párhuzamait és latin forrásait, és bemutatja a kódex öt másolójának írását, hangjelölését és helyesírását is.