Az új szavak létrehozásának egyik módja a szóképzés. Ez a szóalkotási mód napjainkban is eleven a magyarban, elég, ha csak olyan új szavakra gondolunk, mint a hélárium, a faloda, a parlamentesdi vagy a csokista. Ezek között a képzett szavak között vannak egyedi szóalkotások, amelyek analógiás úton jöttek létre, és olyanok is, amelyek szabályos mintázatokat, azaz produktív szóképzési szabályokat követnek. Ez a könyv a produktív szabályok és az analógia kérdését nemcsak elvi szempontból tekinti át (elsősorban a természetes morfológia keretében), hanem számos konkrét példán keresztül is vizsgálja őket - az esettanulmányok a szóképzési rendszer egyes részeivel, ill. a nyelvhasználattal is foglalkoznak (a beszélt nyelvtől egészen a költői nyelvig). Hangsúlyos szerepet kapnak a kötetben a morfológiának a korábbiakban elhanyagolt szemantikai vonatkozásai is. A könyv egyik újdonsága, hogy a főnévképzéssel és az igekötőzéssel kapcsolatos vizsgálat a Magyar Nemzeti Szövegtár korpuszanyagaira épül. A szóképzési neologizmusokat vizsgálva a szerző azt támasztja alá, hogy a beszélők morfológiai tudása nem korlátozódik a produktív szabályok ismeretére: az új formák analógiás úton történő felhalmozódása is hozzájárul a szóképzési rendszer egy-egy új mintázatának kiépüléséhez és fennmaradásához. Az új alakulatok először stilisztikai, ill. nyelvváltozatokhoz kötődnek, és kimutathatóan a nyelvi rendszer összefüggéseibe illeszkednek - így megbélyegzésük a rendszer szempontjából értelmetlen. 

Ladányi Mária az ELTE BTK Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének habilitált egyetemi docense; ebben a kötetben több mint egy évtizedes morfológiai kutatómunkájának eredményeit teszi közzé.