Deér József
2009. június 29.
Budapest, 1905. március 4. – Bern, 1972. szeptember 26.
1929-ben a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929-30-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjas tagjaként kutatott. 1930 és 1936 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Az egyetemi oktatásba 1932-től kapcsolódott be, ekkor lett a szegedi egyetem helyettes tanára. 1933-tól Magyarország politikai története az Árpádok korában című tárgykör magántanára, 1936 és 1940 között a magyar történelem nyilvános rendkívüli tanára lett. A második bécsi döntés után 1940-1941-ben a kolozsvári egyetem közgazdaságtudományi karán a magyar történelem nyilvános rendes tanára. 1941-45 között a budapesti műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdaságtudományi karán a magyar történelem nyilvános rendes tanára. 1941-45-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet keretén belül működő Magyar Történettudományi Intézet igazgatója. 1945-46-ban a budapesti egyetemen a középkori magyar történelem nyilvános rendkívüli, 1946 és 1948 között nyilvános rendes tanára lett. 1948-ban emigrált, Svájcban telepedett le. 1950-től a berni egyetem nyilvános rendkívüli, 1954 és 1971 között nyilvános rendes tanára volt.
Magyarországon főként Árpád-kori történelemmel foglalkozott. A szegedi egyetemre Mályusz Elemér helyettesítésére hívta Hóman Bálint, akinek Deér az egyik legkedvesebb tanítványa volt. A fiatal tudóssal szemben megfogalmazott kezdeti ellenérzések hamar elcsitultak, lelkesen vetette bele magát az oktatásba. Magyar történelmet az őstörténettől a 19. század közepéig tanította, de ez végül a magyar középkorra korlátozódott le. Az egyetemi teendők mellett szakított időt a kutatásra is. Egy időben több, egymástól viszonylag távol eső problémakört vizsgált. A szegedi évek alatt készült el összefoglaló munkája a Pogány magyarság – keresztény magyarság címmel. Nagyon komoly szerepet vállalt a tudomány népszerűsítésében. Rendszeresen tartott rádióelőadásokat, részt vett a korszakban készült nagy történeti összefoglalókban, többször publikált idegen nyelven. Rendkívüli figyelmet szentelt a határon túli részek történetének, szívén viselte az onnan érkező hallgatók tanulmányait.
1931-ben került személyes kapcsolatba Mályusz Elemérrel. Mályusz bevonta őt a Századok szerkesztésébe, több recenziót és számos tanulmányt publikált a folyóirat hasábjain. Mályusz tisztában volt Deér képességeivel, magas tudományos műveltséggel, korszerű szemlélettel és módszertannal rendelkező fiatalembernek tartotta. Később azonban több konfliktus alakult ki kettejük között. Deér tudományos tevékenysége több pilléren nyugodott. Az őstörténeten kívül behatóan foglalkozott az államalapítás korával, alapvető műveket írt a Szent Koronáról. Emigrációjában végzett kutatásaiban az európai történelem kérdéseit is górcső alá vette, teljes körűen megvizsgálta az uralkodó reprezentáció tárgyi emlékeit. Ezek során képes volt együtt látni és láttatni a bizánci és a nyugat történetét, sőt művészetét is. 1950-ben a berni egyetemen kapott állást, feladatául tűzték ki, hogy megszervezze a középkortörténet oktatását. Érkezését sokan kétkedéssel fogadták, de az 1951 és 1954 között tartott szemináriumaival rácáfolt a felhangokra. Ezeken olyan témákat tárgyalt meg, mint a népvándorlás kora, III. Ince pápasága, a bizánci történelem eltérő nézőpontjai, a keresztes hadjáratok kora.
A Magyar Tudományos Akadémia 1945. május 30-án választotta levelező tagjává. Székfoglaló előadását Német nacionalizmus és német történetírás címmel 1946. október 21-én tartotta meg. Külföldre távozásával tagságát megszűntnek nyilvánították, amelyet végül 1989. május 9-én állítottak vissza.
Fő művei: A magyar törzsszövetség és a patrimoniális királyság külpolitikája. Bp., 1928.; Zsigmond király honvédelmi politikája. Pécs, 1936.; Pogány magyarság - keresztény magyarság. Bp., 1938; reprint kiad. 1993.; A magyarság a nomád kultúrközösségben. In: Magyar művelődéstörténet. I. Bp., 1939.; reprint kiad. Szekszárd, 1991, 1993.; A magyar királyság megalakulása. Bp., 1942.; Magyarok és románok. Szerkesztőtárs: Gáldi László. I-II. Bp., 1943-44.; Mittelalterliche Frauenkronen in Ost und West. Stuttgart, 1955.; Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches. Düsseldorf, 1966.; Die Heilige Krone Ungarns. Wien, 1966. Magyarul: Magyarország Szent Koronája. Máriabesnyő-Gödöllő, 2005.; Papsttum und Normannen. Köln-Wien, 1972.; Byzanz und das abendländische Herrschertum. Sigmaringen, 1977.; Királyság és nemzet. (Tanulmányok 1930-1947.) I-II. Szerk.: Bárány Attila. Máriabesnyő-Gödöllő, 2005.
Róla szóló irodalom: Thomas von Bogyay: Dem Gedenken an Jószef Deér. Ungarn-Jahrbuch, 1972.; Egy életmű adatokban. Deér Lajos munkássága. Aetas, 1990; Fodor István: Pogány magyarság és keresztény magyarság. Honismeret, 1993.; Deér József emlékezete. Tanulmányok Deér József (1905-1972) professzor születésének centenáriumára. Szerk.: Koszta László. Szeged, 2006. Deér József műveinek bibliográfiájával (Capitulum II.)
