A politikai helyzetjelentések és a politikai elmélet között Fehér Ferenc esetében nem éles a határvonal. A politikai helyzetjelentésekbe gyakorta szervesen beépül – és nem pusztán keretül szolgál az egyik vagy másik elmélet, továbbá a tárgy megközelítésében a hermeneutika mint módszer és mint látásmód egyaránt jelentős szerepet játszik. A „Politikai elmélet” fejezetbe foglalt tanulmányok az előbbiekből abban térnek el, hogy nincs közvetlen politikai referenciájuk, amiből persze nem következik, hogy ne lenne politikai aktualitásuk.
A rendszerváltás utáni „helyzetjelentések” tartogatják az olvasó számára a legnagyobb meglepetést. Mindenekelőtt a kötet lezáró tanulmányára gondolok, mely a Szárszó, 1993 szerény címet viseli. Az 1993-as szárszói találkozóról kiadott könyv; jegyzőkönyv elemzéséről van szó. Tizennégy évvel ezelőtt született ez a tanulmány, de mintha csak tegnap írták volna. A mai magyar közélet, elsősorban a mai magyar jobboldal minden betegsége, mizériája; hazugsága, csalása és öncsalása lepleződik itt le, ebben a higgadt, objektív, erős kifejezésektől tartózkodó, de ugyanakkor fájdalmas jelentésben. Számos nevet ma más nevekkel kell helyettesítenünk – pontosabban szólva új lábak bújtak be a régi cipőkbe, de a szövegek maradtak, ebben semmi sem változott.

Heller Ágnes