részlet az ÚJRA PAD című zárófejezetből:
Ha az ember követi késztetéseit, nincs miért csodálkozni azon, hogy ugyanabba az irányba tartanak. A filozófia számára a késztetés, hajlam, barátság és az ezekről való gondolkodás tevékenységének kezdete. A filozófiának nehézségei vannak a kezdettel. A filozófia nem egyéb, mint a kezdés nehézsége. Am késztetésekből, hajlamokból és barátságokból adódó kezdet mindig is van. Ezek a filozófián túlra utalnak. A nem-filozófiai talán mélyebben van a filozófia centrumában, mint maga a filozófia. Ugyanez érvényes az építészetre és a művészetre.
Mire irányul a késztetésem? Számomra úgy tűnik, hogy arra, ami előtte áll a filozófiának, művészetnek és építészetnek; arra, amire eltérő utakon keresztül irányulnak: a szokásosra, hétköznapira, triviálisra. Semmi különös. A triviális három út találkozáspontja: trivium. A triviumban a hét szabad művészet régi rendszere azon alsóbb műűvészeteket és tudományokat foglalta össze, amelyeknek a nyelvvel van dolga. Nyelv és köznap: a pad, ami alatt álmodunk és játszunk, mielőtt még többé-kevésbé ülni tudunk rajta. A filozófia filológia (Nietzsche, Platon), a nyelv és a szokásos szeretete (Hegel, Aristoteles).
Hannes Böhringer (*1948) a kortárs német filozófia jelentékeny alakja, aki hazájában a művészetfilozófia élvonalbeli művelőjének számít. A braunschweigi Hochschule für Bildende Künste tanára. Korábban a düsseldorfi és a kasseli művészeti főiskolákon tanított. Vendégtanár volt a párizsi, a madisoni egyetemen, valamint a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Írásaiban hétköznapi jelenségek és művészeti kérdések a filozófia klasszikus problémáival összefüggésben jelennek meg. Mivel a köznyelvet tekinti irányadónak, szövegei elkerülik az akadémikus nyelvhasználat nehézkességeit és jól olvashatók.