Bővebb leírás
Az olvasó kezébe most kerülő monográfia a négy visegrádi állam (Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) 1989 utáni alkotmányos fejlődésével foglalkozik, legalábbis annak államszervezeti részével. Miután az államszervezet egy nagyon szerteágazó fogalom, a jelen publikáció az államszervezeti felépítésnek csak egy szeletére koncentrál. Ez a szelet viszont a modern nyugati típusú hatalommegosztás szempontjából talán a legfontosabb - azaz az államfő, a parlament és a kormány közötti kapcsolatrendszeréről lesz itt szó. A publikáció az egyes közép-európai államhatalmi szerveket a maguk történiségében szeretné bemutatni, legalábbis, ami a 20. századi alkotmányos és demokratikus fejlődést illeti. Ez különösen igaz az államfői poszt és a parlamentek esetében. Az egyes nagy fejezetek nemcsak az alkotmányokba foglalt írott szabályokra fókuszálnak, hanem a közjogi rendszer gyakorlati működése során felmerült problémákra és azok alkotmánybírósági feloldására is. Szintén fontosak azok az íratlan konvenciók, amelyek az elmúlt negyedszázadban kialakult az egyes közép-európai államokban. A monográfia nem feledkezik meg a terminológiai kérdésekről és a szimbólikus elemekről sem, főleg ami az egyes közhatalmi szervek - így különösen az államfő és törvényhozás - szimbolikus jelentőségét illeti.
