Bővebb leírás
Különös dolog történet a természettudománnyal az elmúlt évtizedekben. Egyrészt még mindig őrzi renoméját, amelyet nagyrészt a századforduló ragyogó újító elméinek, paradigmaváltó forradalmi személyiségeinek köszönhet, akik képesek voltak leszámolni a régi elméletekkel, és megalapozni a modern tudományt, technokrata civilizációnk mozgatórugóját. Másrészt a tudomány eltávolodott az átlagemberektől: hűvös, szigorúan objektív, steril, zárt "klub" lett, ahova csak az arra méltóak léphetnek be úgy elvont, mint konkrét értelemben. A szerző azonban egy harmadik álláspontot képvisel, amely szerint egyik előbbi sem igaz: a tudósok többé nem lánglelkű kreatív zsenik, és nem is magasztos társadalmon kívüli elmék. Arra hívja fel figyelmünket, hogy a tudomány világát pontosan az mérgezte meg, ami az élet sok más területét is: a becsontosodott hierarchia, a szemérmetlen hatalmi harc, a politika, a pénz, a korrupció, amelyek valósággal lehetetlenné tették a kutatók számára eredeti feladatuk teljesítését. Ez pedig nem lenne más, mint a teljes szellemi szabadság, a kreatív alkotás, az intellektuális eufória - ezekből származnak ugyanis a zseniális újítások, minden innováció. Ezt az elgondolkodtató meglátást fejti ki és szemlélteti könyvében rengeteg példával alátámasztva a szerző, egyben kiutat is mutatva a bürokrácia fojtogató rabságából.