Bővebb leírás
A világért sem árulta volna el, hogy mire gondol. Mintha valamiféle nyomasztó titkot lepleznének a szavak, Foucault szövegei mindig megtartanak maguknak valamit. Például azt ígéri, most az őrületről ír, elmondja, hogy mi ez a különös jelenség, ám végül is erről, néhány rejtvényes utalástól eltekintve, jószerivel nem hangzik el semmi. Helyette műelemzések, gazdaság- és településtörténeti részletek, intézményi szabályozások sokasága gyülemlik fel. Vagy éppen a börtön ügye kerül elő, és miközben a lapokat valósággal átüti a kritikai furor, árva szó sem illeti az aktuális állapotokat, a börtönviszonyok és az egyéni méltóság vagy szabadság feszült kapcsolatát, a lehetséges tennivalók körét.