Bővebb leírás
A szerző hosszú évek óta foglalkozik a magyar nemzetté válás- és nemzettudat problematikájával, amelynek keretében főként arra a kérdésre keres választ, hogy a sajátos kelet-közép-európai társadalomtörténeti és mentális viszonyok közepette hogyan ment végbe a francia típusú nemzetállami modell adaptációja, illetve ennek eredendő fogyatékosságai miként hatottak a térség többi népével/nemzetével (különösen a románsággal) fenntartott kapcsolatainkra. Kutatásai során egyre inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy e bonyolult viszonyrendszer megértésének kulcsa az általa (Szemere Bertalan, Kemény Zsigmond, Takács Péter és Tóth Zoltán nyomán) "nemesi polgárisodásnak" nevezett jelenségcsoport, amely máig ható érvénnyel alapvetően határozta meg "nemzeti alkatunkat", a környező népek hozzánk való viszonyulását és, egyebek között, magyarázatot nyújt a magyarországi zsidóság XIX. század végi / XX. század eleji sikeres társadalmi betagozódására és csaknem maradéktalan megmagyarosodására. S egyszer talán e "megközelítés" módszeres érvényesítése vezethet el a magyar nemzettest különféle szegmenseinek egymással való "megbékéléséhez", továbbá a jelenlegi elkeserítő "szekértáborosdi" lezárásához és gondolati meghaladásához.
