Bővebb leírás
A szkepticizmus története közel egyidõs a filozófia történetével. Különbözõ megjelenési formái legtöbbször együtt járnak az örökkévalónak hitt, intézményesült ideológiák összeomlásával; s mikor valamely kulturális-intellektuális válság hatásai átjárják a társadalom egészét, már nem csupán a szellemi elit képviselõi kényszerülnek arra, hogy átgondolják a világhoz, önmagukhoz, és másokhoz fûzõdõ viszonyukat. Az ilyen krízisek jellemzõ tüneteként sokan úgy érzik, hogy nem csupán az épp uralomról letûnt ideológia, hanem maga az ész, vagy a racionális érvelés vesztette hitelét. A szilárdnak hitt támpontok eltûnése együtt jár a tudás, a hit és a vélekedés fogalmának folyamatos újraértelmezésével. Épp ez történt a korai modernitásban, az újkori filozófia kezdetén: a skolasztikus teológia fogalmi rendszerének lerombolásához a görög szkeptikus filozófia érvrendszere szolgáltatott muníciót, é épp az így kialakult fogalmi vákuum vezetett a nagy újkori filozófiai rendszerek születéséhez.
