A cím olvasásakor joggal merül fel az Olvasóban a kérdés: Mi a szimbolikus politika, történelem, s miben különbözik a valóságostól? A szerző felfogásában a kétfajta politika, a spirituális és a reális, azaz a megtörtént egymás mellett él, s kölcsönösen befolyásolja a másik alakulását. A kettő tehát nem ugyanaz, sőt, lehetnek nagyon eltérőek is. A szimbolikus politika egyfajta alternatív narratíva a meglévő hatalmi felálláshoz képest, de ez a narratíva nem pusztán a szívekben és a fejekben élő fikció: a maga spiritualitásában is valóságos, kézzelfogható hatalom, ami adott esetben megszabhatja reálpolitika értelmezési kereteit, tehát a tulajdonképpeni történelmet.
A kötet a szimbolikus politika sarkköveinek értelmezését adja. Kik azok a kitüntetett történelmi személyiségek, akikre a megkettőzöttség, a spirituális értelem épül? Melyek a kitüntetett dátumok, évfordulók, amelyek szimbolikus jelentést nyertek? Mi a szimbolikus politika tere, mi a nemzetvallás jelentése és jelentősége, s hogyan helyezhető el ebben az értelmezésben a nemzetvallásba „megtérítettek”, a zsidók története?
A Képzelt történelem valószínűleg nem születhetett volna meg a hatvanas-hetvenes évek historiográfiai megújulása nélkül. Ebben az időszakban a hagyományos történetírást számtalan maradandó és kevésbé maradandó támadás érte, ráadásul nagyon különböző irányból. Kritikusan léptek fel azok, akik a történelem „tudományosításán” fáradoztak, de azok is, akik a posztmodern kánon nevében megkérdőjelezték a tudományos ambíciót, s a professzionális történetírást konstrukciónak, merő fikciónak minősítették. A két szélsőség között természetesen megfogalmazódtak a köztes irányzatok, s ugyan egyik megközelítés, egyik módszer sem tudta univerzálisan elfogadtatni magát, a kérdésfelvetések „kivezették” a szakembereket korábban használatos, jól bevált terepükről. Új témák váltak fontossá, újfajta forrásokat „fedeztek fel” a történészek, új nézőpontokból vették szemügyre a régi kérdéseket. S hogy ez a sokféleséget eredményező historiográfiai forradalom mennyire hasznos volt, arról bárki meggyőződhet, aki elolvassa Gerő András könyvét.