A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, szakralitás árad belőle. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk Isten Fia megtestesülésének nagyságát. Gaudí nem érzeteket kelt, hanem újrateremti a természetet és az embert, hívő lélek, aki kőbe mintázza az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő és karjait anyaként mindenki felé kitáró épületben nem lehet semmi felesleges vagy nehézkes. A szerzőt követve megismerhetjük Gaudít, s megérthetjük szándékait.
Gaudí fő műve, Spanyolország leglátogatottabb turisztikai látványossága a ma már bazilikává szentelt Sagrada Família, befejezetlen építészeti csoda. „Az ügyfelemnek nem sietős” – viccelődött Gaudí, és valóban, az optimista tervek szerint Gaudí halálának centenáriumára, 2026-ra elkészül. Gaudí életének utolsó évtizedeiben minden kreatív energiáját ennek a munkának szentelte, szakrális, organikus és mesebeli álma a jövő temploma, amelyben „az anyag tisztán, a maga asztrális görbületében tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a Paradicsom alakzatát.” Gaudí nem primer érzelmeket kelt, hanem újrateremti a természet, az ember,a hívő lélek viszonyát, kőbe mintázza az evangéliumot. Gaudí nem pusztán egy óriási templomot tervezett, hanem „a béke látomását”.
A katalán szerzőt követve felkészülhetünk a zarándoklatra a Szent Család engesztelő templomába, Európa legnagyobb bazilikájába.
