Közismert, hogy Friedrich Nietzsche elsõ mûve az attikai tragédiával foglalkozik, és sokat emlegetik a filozófus tragikus sorsát is. Azonban az már kevéssé ismert, hogy a dionüszoszi tragikusság és a dramatikusság milyen mélyen meghatározzák az életmû felépítését. Nietzsche a nagy görög filozófusokról azt mondja, hogy „saját naprendszerükben” éltek. Ha ez Nietzschére magára is érvényes, akkor ez a könyv egy bizonyos perspektívából szemlélve megkísérli láttatni ennek a sajátos
A filozófia kapcsolata a mûvészetekkel, a zenével, a tánccal, a dallal, a tragédiával Nietzsche egyik legfontosabb, az egész életmûvét meghatározó gondolata ám a legkevésbé sem homogén. A tragédia születése (1872) és az Így szólott Zarathustra (1885) megjelenése között eltelt időszakban a filozófia és a mûvészet kapcsolatának szerkezete felbomlik és transzformációkon megy át, hogy a késõbbi mûvekben új formát öltsön, immár a
nyelv szerepére helyezve a hangsúlyt. Retorikusság és dramatikusság kapcsolatának története rajzolja ki e kötet ívét, amelyet követve az olvasó elõtt
kibontakozik a tragédia filozófiájától fokozatosan a tragikus filozófiához vezető gondolkodói út.