Egyetlen esztendőn belül, 1520-ban látott napvilágot a jelen kötetet alkotó két egyházreformáló irat. A címadó vitairat, A római pápaságról, a bibliai egyházfelfogás alapján vitatja a pápai egyház jogát „a kulcsok csörtetéséhez”, s tesz ítéletet a földi államberendezkedéshez hasonló egyházmodell felett. A német nemzet keresztény nemességéhez a kereszténység állapotának megjavítása ügyében pedig kiáltvány, amelyben Luther a pápaság politikai igájának lerázására, az egyházi és a világi elem szétválasztására hív fel. Jóllehet alkalmi művek, a kereszténységet ma is választás elé állítják. A szó hatalommal szól ki belőlük, s egyértelművé teszik, hogy Luthert lehetetlen kultúrtörténeti mozzanattá zsugorítani.

A nagy hitújító sok-sok humorral, maró élccel tarkított stílusa kifejezetten élménnyé teszi a mégoly súlyos tartalom befogadását is. Ugyanehhez járul hozzá Masznyik Endre, a neves evangélikus tudós, az egykori pozsonyi akadémia igazgatójának míves fordítása is, amely kereken száz esztendővel ezelőtt került sajtó alá