Bővebb leírás
Bence György a rendszerváltás utáni időszakban elsősorban a huszadik századi eszmetörténettel foglalkozott, a politika és a politikai filozófia összefüggéseit tanulmányozta. A marxistaként indult, majd a nyolcvanas évek szamizdat-irodalmában is tevékeny, a Charta 77 mozgalom elindításában résztvevő, s így sokáig indexen lévő szerző 1989 után az ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia tanszékcsoportjának megbecsült tanára lett. A halála évében megjelent posztumusz kötetében (Válogatott politikai-filozófiai tanulmányok, 1990-2006; 200712040) így fogalmazott: "Az utolsó harminc évben virágzó akadémiai diszciplínává vált politikai filozófia mintegy felülről tekint a politikára. Ezért nem sokat tud kezdeni azzal a jelenséggel, hogy a közvélemény szemében a politika gyanús vállalkozás, a politikus kétes figura. De létezik egy olyan politikai filozófia is, amely magából a politikai életből, a politikától elválaszthatatlan konfliktusokból indul ki. Ennek az irányzatnak a kulcsszava a "politikum. (...) A "politikum" filozófiája nem veszélytelen. De mindenképp van egy előnye: szembenéz azokkal a veszélyekkel, amelyeket az akadémiai politikai filozófia főárama elkerül" - fogalmazott. Tiszteletére rendeztek 2007 decemberében egy emlékkonferenciát, s az ott elhangzott előadások jelen kötet gerincét alkotják. Az első részben szereplő írások Bence utolsó korszakának központi kérdéseit tárgyalják (Politikai filozófia és etika; A politikai ítéletalkotás fogalmáról). A második rész két tanulmánya Bence életművének átfogó elemzését nyújtja. A harmadik rész pedig a Bence eszmetörténeti érdeklődéséhez közel álló témákkal foglalkozik: Hajnal István "hatalomátvételével", az ezredforduló utáni politikai térrel vagy a természetjog és az üldöztetés kérdésével. Nagyobb általános gyűjtőkörű- és szakkönyvtárak számára ajánlott kötet.
