Bővebb leírás
A kitűnő zenetörténész Wilheim András kötetének alapmotívuma, hogy lehetséges-e a zenéről, a zene és irodalom kapcsolatáról, mint körülírható kalandról úgy beszélni, hogy az érvényes lehet. Nem zenei ismeretterjesztést vállal a szó konvencionális értelmében, sokkal inkább vonzó kalandot eddig ismeretlennek gondolt szellemi tartományok meghódítására. S közben segít, kalauzol, eligazít – miként a kötetben több helyütt idézett előd, a kortárs zenei esszéírás klasszikusa, Pierre Boulez is teszi
Wilheim András úgy beszél a legabsztraktabb zenékről, mintha az nem csupán a zenéről szólna, hanem irodalomról is, a vizuális művészetekről is. De leginkább magáról az életről.
