Bővebb leírás
A reformkori hazai társadalom minden pontján a bizonytalanság jegyei mutatkoztak meg. Látványosan megrendült a társadalom egész szociális és közjogi rendszere, éhínségek és járványok robbantak ki, amelyekhez a modern korban már szokatlan jobbágylázadás társult. A válság világából egyéni életutak kivezettek, amely megmutatkozott az évszázados szokásoktól eltérő „szabálytalan” életpályák megsokasodásában, a többség számára azonban csak a rendszer egészének megváltoztatása jelenthetett megoldást, s ez 1848-ban a forradalommal el is következett. A magyar politikai közgondolkodás a kialakult helyzetre válságideológiák és reformprogramok formájában nagyon élénken és gyorsan reagált. Ugyanakkor feltűnő, hogy a korszakkal foglalkozó történettudomány fogalomkészletében ez az átalakuló állapot kevéssé tükröződik, pedig a társadalomtudomány sem zárkózhat el – saját tárgya által meghatározott keretek között – a változások „mérésétől”. A szerző ebben a kötetben olyan tanulmányokat és kötetfejezeteket gyűjtött egybe, amelyek a reformkor eme átalakuló világának két fontos vonásával, a változás rendjével (változáselméletekkel) és a polgári szerepkörök kialakulásával foglalkoznak. A kötet fejezetei érintik a társadalom változásának jellemző vonásait, a válsággal foglalkozó reformerek (Széchenyi, Kölcsey, Eötvös József) politikai pozícióit, a változásideológiák (Széchenyi, Kossuth programvitája 1842–44-ben) megszületésének körülményeit csakúgy, mint a változáselméleteket megalkotó reformpolitikusok (gróf Batthyány Kázmér, báró Eötvös József) pályájának újszerű szerveződési módját.