Bolti ár: 2490,- Ft
Online ár: 2117,- Ft
Kedvezmény: 15%
|
Színkép, hangkép, összkép. Írások elméletről és gyakorlatról
Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 387
Kötés: fűzve
ISBN: 9786155618222
1. kiadás
|
|
A művészet már nincs abban a pozícióban, mint a klasszikus avantgárd idején: az útmutató szerep eltűnt. Ehelyett sokkal inkább a különleges látványra, ritmusokra és zajokra figyel,
a lényeges megfigyeléseket kommentálja, azok regisztrálására szorítkozik. Szerényebb igényű, már nem akarja az egész társadalmat megmagyarázni és megváltoztatni. Az apró szubkulturális körökben a művészet valamiféle életmagyarázattá, filozófiává, életelixírré válik. A művészet már régen lelépett a váteszi porondról, persze továbbra is a legmagasabb szellemi produkció marad, de ugyanakkor életélmény, élettapasztalat is lesz.
(Fenyvesi Ottó)
*
Mit hagyunk utódainkra a nagyjából elpusztított bolygón az elpusztíthatatlan nejlonzacskókon kívül. Bele kell nyugodjunk, nem sok marad utánunk. Arcátlan módon egy ilyen kísérletet próbálok elvégezni. Egy maradandó tárgyat készítek, ami a természet erői hatására szemünk előtt változik, valamelyest felgyorsítva az idő múlását. Kerékpáros szobrát helyezem egy akváriumba. A szobor magas tüzű kerámiából készül, olyan stabil anyagból, ami semmilyen módon nem szennyezi a vizet és kémiai hatással sincs a környezetre.
(Roskó Gábor)
*
Miközben alakítottam, belülről érzékelhettem, láthattam-hallhattam magát a produkciót és annak egyes részleteit. A Kaddish közepe táján van egy instrumentális, vetített vizuális szólamában is maximálisan kidolgozott szám, a "Modern Times", amely az említett minimalista monumentalitást talán a legerőteljesebben szólaltatja meg. Egyetlen, hangszeres dallamív és ritmuskomponens ismétlődik az intenzitás finom, érzékelhetetlen fokozatokban történő emelkedésével hoszszú perceken át.
(Szkárosi Endre)
*
Jelenemben kísért, aki voltam (és akik voltunk, és akik lehettünk volna),
s ahogy a külsődleges jegyektől nem tudok megszabadulni, jóllehet ez tekinthető lehetne egy divat-érdeklődés-vesztésnek is, de nem az, úgy a lelkemben sem tudok teljességgel átemelkedni, múltban hagyva mindent, a saját jelenkoromba. Lehet, hogy egy fejlődésben megállt, idejétmúlt - vagy inkább idejehagyott - lény landol bennem öregedő koromban? Akár. De már csak azt vállalom, ami számomra vállalható, leegyszerűsítve, azzal foglalkozom, ami érdekel, és úgy, ahogy nekem tetszik.
(Zalán Tibor)
|