Húsz éve jártam elôször Nyugat-Szibériában, és tizenkét év intenzív kapcsolat fűz a Szinja folyó mentén lakó hanti csoporthoz. Életem részévé váltak, és ők is számon tartanak engem. A kulturális antropológia résztvevô megfigyelésen
alapuló módszere azt követeli a kutatótól, hogy merüljön bele minél jobban a másik kultúrába, s közben külsô szemlélôként figyelje azt. Ezt a pszichés terhet mindenki a maga módján dolgozza fel, de elôbb-utóbb szembesülni kell a határokkal. Én úgy döntöttem, hogy belépek a hanti világba. Kutatóból feleséggé, szomszédasszonnyá, vendégbôl háziasszonnyá, magányos idegenből szinjai hanti gyermek anyjává, ösztöndíjasból háztartásbelivé váltam.

Könyvemben alapkutatás jelleggel az egész Szinja-vidék lakosságának leírását kísérelem meg, tudományos szempontok alapján. Szeretném bemutatni, hogy milyen rokonsági csoportokba szervezôdnek a szinjai hantik, milyen e
csoportok belsô szerkezete és egymáshoz való viszonya, s mindez milyen hatást gyakorol a mindennapi életre. Kutatásom elméleti jellegû kérdése az, vajon alkalmazható-e az osztjakológiai szakirodalomban használatos terminológia- és koncepciórendszer a szinjai terepadatok rendszerezésére, leírására? Ha nem, hogyan lehet átalakítani, esetleg újraalkotni ôket a szinjai adatok fényében?