Bővebb leírás
"Oroszország a nyugati utazó számára évszázadok óta különleges és izgalmas világot képviselt, az orosz földről szóló romantikus útirajzok pedig kuriózumszámba mentek. Oroszország a XIX. század második felétől nem egy a sok ország közül, hanem az egyetemes megújulás, az új kezdet letéteményese a kiüresedett nyugati civilizációval szemben. Sokan hitték, hogy az európai civilizáció csak a messianisztikus, romlatlan tisztaságú, szent Oroszországból kiindulva menthető meg. Így gondolták ezt maguk az oroszok is: messianisztikus önértelmezésük, az orosz ortodoxia küldetéstana a harmadik Róma-konpeció meghirdetése óta tulajdonképpen töretlen. Az 1917-es bolsevik forradalom iránti lelkesedés, majd a '30-as évek vallásos Szovjetunió-kultusza a századfordulós Oroszország-kultuszban gyökerezik.
(...) Az önként vállalt utazások helyébe a koncepciós utaztatások lépnek: az utazásszervezés a szovjet állam kizárólagos privilégiumává vált. A látogatások célja a tanúságtétel lett, az utazásra kiszemeltek feladata pedig, hogy vallomásukkal meggyőzzék a nyugati világot arról, hogy a bolsevik Oroszországban maga a földi paradicsom épül. Hitler hatalomátvételét követően a Szovjetunió már nemcsak a proletárok hazája, de a fasizmus elleni harc egyedüli bástyája is lett. A Szovjetunióval szembeni viszony pedig lassan hisztérikus, irracionális, hitbéli kérdéssé vált. ...úgy tűnt, a liberális demokráciák és velük az egész nyugati világ zsákutcába jutott, míg a másik oldalon az ötéves terv végrehajtásával ott tündökölt a messianisztikus, virágzó Szovjetunió." (Hammerstein Judit)
