A tudományok között a nyelvtudomány az egyik legősibb. Az emberi nyelvet, a költői és az irodalmi alkotás nyelvezetét már a görög és a római korban mélyrehatóan vizsgálták. A több évezrede elkezdett nyelvészeti, nyelvleíró kutatómunka később sem hagyott alább, a középkorban a latin és görög nyelv mellett megindult a nemzeti nyelvek szabályszerűségeinek a feltérképezése. A 19. század nyelvbúvárai már a természettudományokhoz hasonló törvényszerűségekkel írták le a nyelveket.
A 20. századot szokás a fizika századának nevezni, hiszen a fizikusok addig el sem képzelt újszerű elméletek segítségével és új részecskék felfedezésével haladták meg a klasszikus fizika addigi eredményeit. A fizikához hasonló forradalmi változások történtek a 20. században a nyelvészetben is. Ekkor a nyelvészek gyakran tagadva az addigi kutatások eredményeit, magasabb szinten, gyökeresen új elméleteket állítottak fel a nyelvről, újszerű módon fogalmazták meg a nyelv fogalmát, új módon írták le a nyelvhasználó és a nyelv kapcsolatát, újraértelmezték a nyelv történetét.
A Nyelvtudományi elméletek és nézetek a 20. században című könyv közérthető módon – gyakran idézve az eredeti, mára már klasszikus nyelvészeti művekből – mutatja be fontos nyelvészeti iskolákon keresztül a fent vázolt fejlődést. A könyv függelékében az elmúlt század 12 elméletalkotó, nagy nyelvészének az életrajza olvasható.
A könyv szerzője, Bencédy József, a magyar nyelvészek doyenje, több évtizedes oktatói tapasztalatait is felhasználva vezeti végig az olvasót a 20. századi nyelvészeten, amelynek eredményei nélkül napjainkban nem használhatnánk automatikus fordítóprogramokat és mesterséges beszédet előállító szerkezeteket.
