Bővebb leírás
A huszadik századdal induló újszenzualizáló posztmodern az összes hozzáférhető tudást és az összes elérhető narratív eljárást alkalmazni kívánta, mindenféle kötöttség nélkül. Az újszenzuális narráció azért tárgyiasít a maga logikája, azért vitalizál és perszonifikál a maga értékrendje és ezért szövegesít a maga észjárása szerint, mert feltételezi, hogy valamelyik értelmezése helytállónak fog bizonyulni. A narratív szövegvilágok elemzését tartalmazó tanulmányok arra irányítják az olvasó figyelmét, hogy az értelem és az érzelem egymással harmóniában van. A tanulmánykötet a nyelvet, mint az élet és az alkotás meghatározó tényezőjét állítja a középpontba.
