Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén

elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le -

ezek közül a föld és a víz természeténél fogva

függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig

felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek

mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek

mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.