Bővebb leírás
"Esszéket írok etikai-antropológiai kérdésekről, mert hiszem: az ember problémája a legkomolyabb dolog. Nem vagyok biztos abban, hogy filozófia az, amit csinálok, de az igen elvont szaktanulmányok mellett és közben szükségét érzem a kötetlenebb és talán közérthetőbb formának, és az önkifejezésnek is. Lehet, a művészhallgatók között végzett tanári munkám indít arra, hogy a kimondott igazságok szikár burkát felrepesztve, érzéki töltést csempésszek az elvontságba, és sugallni próbáljak valamit a világról, amit helyesnek érzek, de másképp elmondani nem tudok. Vajon eljutok-e az emberekig? - nem tudom. De célom mégis csak ez. Mert az illúziórombolás korában felmagasodott egy illúzióm: hiszek a társadalmi szolidaritás eszményében. Ezért van hivatástudatom... Remélem, hogy nemzedékem, a filozófiával foglalkozók nemzedéke mögött felzárkózik az ifjú filozófusok csapata, amely képes lesz elfogulatlanabbul, műveltebben és tisztábban új gondolatokat nyújtani azoknak, akik a világot nem csak élni, de érteni is akarják." Bretter György
