Márku, Anita

Híradás a kárpátaljai magyar fiatalok nyelvhasználatáról

Érvényes történetek. Nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar fiatalok körében.= Rákóczi-füzetek XLVIII, 2008. 172 p.

Márku Anita, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bázisán működő Hodinka Intézet tehetséges fiatal kutatója. Még főiskolai hallgatóként felkeltette érdeklődését a kárpátaljai magyar közösség kétnyelvűsége, a közösség által használt nyelvváltozatok vizsgálata, amely témából több tanulmányt publikált (vö. pl. 2002: 6- 7; 2003. 100- 104; 2004: 44- 55).*

Monográfiájában a szerző több olyan kutatás eredményeit mutatja be, amelyek a kárpátaljai magyarság kétnyelvűségével foglalkoznak. Elemzi egy a nyelvválasztási és kódváltási stratégiák feltárására irányuló kérdőíves és élőnyelvi hanganyagokat értelmező felmérés eredményeinek szintézisét, amelyet a szerző 2006-ban végzett Kárpátalján az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nemzetiségű diákjai és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói körében, illetve a kárpátaljai magyar közösségben.

A " Bevezetés, elméleti keret" című fejezetben (11- 26) a kétnyelvűség számos meghatározásáról olvashatunk, továbbá a nyelvválasztás, a nyelvi és kommunikatív kompetencia fogalmáról kapunk részletes információt. Számos érdekes példát találunk a kölcsönzés tipusairól mint az interferenciajelenség végeredményéről.

A harmadik fejezet a kutatás körülményeit tárgyalja (kérdőíves mintavétel, attitűdvizsgálat, résztvevő megfigyelés, élőbeszéd, interjú) (27- 30), amit a hipotézisek követnek a negyedik fejezetben (31- 32). Ezután az olvasó értékes információt kap a kárpátaljai magyarok többnyelvűségéről, a nyelvválasztásukat befolyásoló nyelvi jogi helyzetképről (33- 41). A szerző megállapítása, hogy Ukrajna nyelvtörvényei elvben széles nyelvhasználati jogköröket biztosítanak a kisebbségi nyelvek beszélői számára, ám a gyakorlat teljesen más képet mutat: a törekvések az egynyelvűségre orientálnak az ukrán nyelv javára. Az erőltetett nemzetépítési törekevések az oktatás területén is megmutatkoznak, a kisebbségek anyanyelvén való oktatás visszaszorulóban van. Ennek következtében a kisebbségek nyelve " elértéktelenedik" , használatuk a privát szférára szorul vissza. A szerző a " kisebbségi integráció útjaként az asszimilációt jelöli meg" (38- 40).

Az ukrán nyelvtudás, a nyelvismeret foka az egyik legaktuálisabb kérdéskör a kárpátaljai magyar fiatalok körében. Ez ad különös jelentőséget a 6. fejezetnek, mely a kárpátaljai magyarok nyelvválasztási stratégiáit és a nyelvválasztást meghatározó tényezőket tárgyalja. A kutató összesen 106 fiatalt, az Ungvári Nemzeti Egyetem, illetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatóit kérdezte meg. A fiatalok többsége úgy vélekedett, hogy az iskolai évek alatt nem lehet magas fokon elsajátítani az államnyelvet. A szerző arra a következtetésre jut, hogy Ukrajna kisebbségi oktatáspolitikája, az ukrán nyelv

*Vö. Márku Anita: A kárpátaljai magyar fiatalok ukrán nyelvhez fűződő viszonyáról. Közoktatás, IX. évf., 2002/2. szám. 6- 7; Márku Anita: A magyar nyelv Beregszász szolgáltató egységeiben, boltjaiban, éttermeiben és a piacon, valamint az orvosi rendelőben. In: Csernicskó I. szerk., A mi szavunk járása. Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. Ungvár: PoliPrint, 2003. 100- 104; Márku Anita: Kölcsönszók használata a kárpátaljai magyar fiatalok körében. In: Beregszászi Anikó és Csernicskó István szerk., Tanulmányok a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról. Ungvár: PoliPrint, 2004. 44- 55. p.

tanításának elhibázott módszerei nem segítik elő, sőt gátolják a kisebbségi magyar fiatalok érvényesülési lehetőségeit nemcsak a karrierépítésben, hanem a hétköznapi társas kommunikáció szintjén is (38- 41, 48). A kutató megkérdezte a fiatalokat a nyelvekhez való viszonyukról, vizsgálta a nyelvek presztízsét a megkérdezettek körében (50- 59). Az adatközlők majdnem fele úgy nyilatkozott, hogy előfordult már olyan eset, amikor rászóltak vagy figyelmeztették, hogy ne beszéljen magyarul. A tények közlésén túl a diákok elmesélték történeteiket is. Az adatokból megállapítható, hogy az ukrán nyelvnek magas a presztízse a hallgatók körében, ám az eredményekből kiderült, hogy a túlnyomó többségnél sajnos, jelen vannak az államnyelvhez fűződő negatív attitűdök. Egy korábbi kutatás során a kárpátaljai magyar középiskolásokat megkérdezték arról, hogy meg lehet-e tanulni az iskolában ukránul, amire a többség " közepesen" (35%) vagy " egy kicsit" (38%) választ adott. Célszerű lenne a jövőben megkérdezni a fiatalokat az államnyelv hatékony elsajátítás céljából ők hogyan tanulnák szívesebben az ukrán nyelvet. Elképzelhető, hogy értékes és alkalmazható javaslatokat kapnánk.

A nyelvi színterek esetében a szerző hipotézisei beigazolódtak: a formális színtér esetén az ukrán/orosz nyelv használati aránya lényegesen magasabb a magyarnál, az informális színtéren a magyar nyelv használata a domináns kiszorítva az ukránt (60- 64).

A hetedik fejezet az interferenciajelenségeket tárgyalja a kárpátaljai magyar közösségben (79- 90). Márku Anita fontos adatokat szolgáltat azzal, hogy megvizsgálta a főiskolások és egyetemisták körében a kölcsönelemek használatát, használati szféráját, arányát, gyakoriságát (80- 84). A 60 kölcsönszó közül legtöbb orosz eredetű, néhány esetben az ukránból vagy az oroszból is átkerülhetett; a szerző helyesen konstatálja, hogy csak kevés szót tekintünk kizárólagosan ukrán átvételnek (gyivcséná ' lány' , lyályá ' baba' , zalik ' beszámoló' , zalikova, zálikova ' leckekönyv' ). A felsorolt szavak mindegyike megőrizte az idegen hangzását, ezért a hallgatók feltehetően tudatosan, részben megszokásból, használják.

Véleményem szerint érdemes lenne az elkövetkezendőkben hasonló jellegű kutatást végezni nemcsak a felsőoktatásban részt vevők körében, hanem az általános és középiskolások körében is. Meggyőződésem, hogy a kölcsönelemek tekintetében részben eltérő eredmények születnének. Saját tapasztalatomból hozok fel néhány példát: závucs ' igazgatóhelyettes' (ukr. завуч), vcsytelyszka ' tanári (szoba)' (vö. ukr. вчительська), grupa 1. ' csoport' (vö. ukr. група), 2. ' napközi' (vö. ukr. група, група продовженого дня), linyijka ' vonalzó' (vö. ukr. лінійка), olivec ' ceruza' (vö. ukr. олівець), bibli ' könyvtár' (vö. ukr. бібліотека), zsurnál ' osztálynapló' (vö. ukr., or. журнал), rizinka ' radír' (vö. or. ризинка), mácál ' tapogat' (vö. ukr., мацати, or. мацать), hibridkölcsönzés a sportkomplex ' sportkomplexum' (vö. ukr., or. спорткомплекс), tükörkifejezés a kitanul ' megtanul' (vö. ukr. вивчити) stb.

A nyolcadik és a kilencedik fejezet a kódváltás jelenségével, a kárpátaljai magyarok kódváltási stratégiáival foglalkozik (91- 135). Az eredmények azt mutatják, hogy Kárpátalján a szakirodalomban eddig ismert összes kódváltás-tipus megtalálható. A fiatalok körében végzett felmérés alapján a szerző megállapította, hogy a kódváltás a kárpátaljai magyarok esetében a kétnyelvűség természetes velejárója: az adatközlők magyar beszédükben gyakran használnak másodnyelvi kölcsönelemeket, tudatosan vagy spontán alkalmaznak kódváltásokat.

Az adatközlőkkel való munka során a szerző bevallása szerint néha " kicsit spontán és rejtett hanganyagfelvételeket is készítettünk mindennapi életszituációkban" , amelyeket aztán az adatközlők utólagos beleegyezésével és személyi adataik titkosításával használt fel (29- 30). Véleményem szerint az ilyen jellegű vizsgálat nem korrekt az adatközlővel szemben, a beszélgetés célját a kommunikáció létrehozása előtt illik közölni a beszélgetőtárssal.

A tizedik fejezetben a szerző összegzi kutatása eredményeit, fontos következtetéseket von le, utal a kutatás folytatásának szükségességére, (136- 137).

Megjegyzendő, hogy a munkát magas tudományos színvonal jellemzi, a szerző a már többször kutatott kárpátaljai magyar közösség nyelvi helyzetképének a lehető legmélyebb elemzését végzi el, értékes következtetéseket von le, ami elősegíti, hogy a közösségnek az " anyanyelvdomináns kétnyelvűség elérése legyen a célja" .

A monográfia olvasóközönsége elsősorban a felsőoktatásban részt vevő nyelvész-hallgatóság, valamint az interkulturális kommunikációval, a két- és többnyelvűség kérdéseivel foglalkozó szakemberek, illetve azok lesznek, akik két- vagy többnyelvű környezetben élnek.

Szakmai és tudományos sikereket kívánok a Hodinka Intézet fiatal nyelvészkutatójának, Márku Anitának az elkövetkezendőkben is. A két- és többnyelvűséghez kapcsolódó kutatások további eredményeinek a bemutatását egyaránt várja a szakma és az olvasóközönség.

Bárányné Komáromi Erzsébet