A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek.
A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-versek) és a Próza-Edda, Snorri Sturluson műve. A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlában is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorumban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében.
De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak.