Bővebb leírás
A könyv a XIX. századi nemzetépítési folyamat narratív hálózatának alapját jelentő honfoglalás-elbeszélésekkel foglalkozik. Mindezt sajátos nézőpontból teszi, nem e gondolatrendszer alkotói, hanem annak népes befogadó tábora
nézőpontjából. A paraszti közösségek zártsága ebben a korszakban kezd oldódni, ennek egyik következménye világképük szélesedése, amelyhez nem
kis részben járult hozzá az írásbeliség terjedése és a kifejezetten e réteg számára készülő olvasmányok megjelenése. Ezek egyik kitüntetett célja a tömegek nemzeti öntudatra nevelése volt. A szerző a népnek szánt népszerű olvasmányok
nemzeti narratívájának alakulását követi végig, azt a folyamatot, amelynek során az elit soraiban a középkorból fennmarad nyomok alapján megkonstruálódott a honfoglalás elbeszélése, majd a középosztály szűrőjén keresztül popularizálódott, a célközönség igényeihez alkalmazkodott. Hatása a jelenben is érvényesül, a nem hivatalos múltértelmezések ugyanis a XIX. századihoz nagyon hasonló eszközökkel beszélik el a magyarság eredetét.
Mikos Éva 1976-ban született. 2001-ben végzett a Pécsi Tudományegyetemen,magyar-néprajz szakon. Azóta az MTA Néprajzi Kutatóintézete Népköltészeti
Osztályának munkatársa. PhD-fokozatát Pécsen szerezte 2008-ban. Érdeklődési területe a történeti folklorisztika, a szóbeliség írásbeliség kettőssége. Tíz éve kutatja a XVIII–XIX. ponyva- és kalendáriumirodalmat, tanulmányai e kötet témája mellett irodalom- és antropológiatörténeti kérdéseket tárgyalnak.
