Bővebb leírás
Könyvünk főszereplője, az etruszk-magyar azonosság. Meghökkentő, megdöbbentő? Az, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az ókor egyik legnagyobb kultúrája éppen az etruszkoké volt. Kinek juthatnak eszébe ilyen gondolatok? A kötet szerzője Mario Alinei úr kiemelkedő tudású nyelvészprofesszor. Egy könyv, amelyből kiderül, hogy a magyarok már jóval a „honfoglalás” előtt az európai térség nagy részén jelen voltak, s az is, hogy a régészeti kutatások eredményei szerint az etruszkok ősei a Kárpát-medence területéről származnak. Egy könyv, amely teljesen új megvilágításba helyezi az etruszk nép Kárpát-medencéhez fűződő (rendkívül szoros) kapcsolatát, és az ókori Itália kultúrális, műszaki fejlődését meghatározó folyamat – ebből a térségből származó – magyar összetevőit. Egy könyv, amelyből megtudjuk, hogy Nagy-Magyarország területe egészen a bronzkor végéig Európa ipari szíve, motorja volt, egyben, hogy az innen induló magyar–etruszk behatolás Itália földjére nem csak, hogy nem tűnik merész kijelentésnek, hanem egybevág az összes régészeti feltárás eredményével. Egy könyv, amely bemutatja, hogy a magyarok több évszázaddal Árpád bejövetele előtt is képesek voltak falakkal és tetővel rendelkező házakat építeni, valamint azt is, hogy a honfoglalás korának primitív, nomád magyarjairól szóló délibábos hipotézis minden tudományos alapot nélkülöz. Egy könyv, amelynek ismeretében tehát újra kell gondolnunk a honfoglalást és időrendjét, de az Árpád vezér korát jóval megelőző magyar jelenlétet a Kárpát-medencében és földrészünkön is.
Mario Alinei nyelvész kilenc tudományos intézet tisztelt tagja, számos könyv és több, mint 200 nyelvészeti cikk szerzője. Az Origini delle lingue d'Europe két kötetben megjelent könyve és a tárgyunkat képező Etrusco: Uno forma archaica di ungherese, magyar kiadásban Ősi kapocs, A magyar-etruszk nyelvrokonság című műve az eddig elfogadott nyelvészeti keretek újraértékelését segíti elő.
Magyar kiadású könyve - a magyar olvasó megértési fokát emelni szándékozó - külön bevezetőjének lényeges pontjaiban a következőket mondja:
- A magyar olvasótól távol áll az etruszkokkal kapcsolatos tárgykör, miután "magyar egyetemeken nem létezik etruszkológiai tanszék", s ezért soha nem alakulhatott ki a tárgykörrel kapcsolatos "családias" kapcsolat.
- Földrajzilag bizonyítottnak tekinthető az etruszkok kárpát-medencei származása.
- "Természetesen a Kárpát-medencei-dunai népek még nem a magyarok!" (sic!)
- A szerző kőkorszaki folyamatosság-elmélete (kontinuitás) szerint az uráli népek már a kőkorszak idején jelen voltak Európa keleti részén az utolsó jégkorszakban, amit a Kr.e. XIII. évezredbe helyez. Mindezen "finnugor" népek legkeletibb csoportja a magyar, s letelepedési területüknek az Ob folyó vidékét jelöli meg.
- "...az uráli nyelv jelenlegi elterjedése tökéletesen megfelel az elméletünk által feltételezetteknek..." mondja a szerző. Az egyedüli kivétel a magyar, akik
- "...a még nem végleges letelepedés időszakában különváltak a többi ugor népcsoporttól, hogy elfoglalják a Kárpát-medencét."
- Hatalmas ugrással ezen a ponton érkezik el a honfoglalás, illetve a kettős honfoglalás "vitatott kérdéséhez".
- A kőkorszaki műveltségek megértéséhez korunk két folytonossági elméletét (kontinuitás) emeli ki. Az egyik az író és a magyar kutatók által képviselt uráli elmélet, a másik az indoeurópai és altáji folytonosság-elmélet, melynek bővebb megértéséhez a www.continuitas.com honlaphoz utalja az olvasót.
- Az indoeurópai és az altáji folyamatossági elmélet szerint "az indoeurópai népesség Európa nagyobb részének és Ázsia indoeurópai területének, míg az altáji népek Ázsia középső részének őslakos népe."
- Szerinte a két fent említett folyamatossági elmélet összekapcsolása új elképzelés kialakítását teszi lehetővé, mely segíti annak bizonyítását, hogy a magyarok az etruszkok ősei.
- Az altáji elmélet szerint a török és a mongol népek a kőkorszaktól kezdve már Ázsia középső részén éltek, ahol "nemcsak a nagy műveltségek tartoztak az altáji nyelvhez, hanem azok az első lovas-harcos nomád népek is, akik időszámításunk előtti IV. évezredben Ázsia nyugati sztyeppéin és Európában tűntek fel."
- Ennek a kornak fémjelzett eseménye a ló lovaglásra való felhasználása, s a kurgán műveltségek kialakulása, melyeknek a túlnyomó része altáji népekhez, s a török nyelvcsoporthoz kellett tartozniuk.
- Szerinte minden magyar olvasó előtt ismeretes, hogy milyen nagy hatást gyakorolt a török nyelv a magyarra. Példaként a következőket hozza fel:
- A lóra és lovaglásra vonatkozó magyar kifejezések török eredetűek.
- Ezek a kifejezések megegyeznek az obi-ugor nyelvekben használt kifejezésekkel.
- Más, a török (elsősorban csuvas) nyelvből kölcsönzött mezőgazdasági, társadalmi és politikai kifejezések viszont nem egyeznek meg az obi-ugor nyelvekben használt kifejezésekkel.
- Ez utóbbi három tételből a következőket állapítja meg:
- A magyar és az obi-ugor nyelvek a Kr.e. III. és IV. évezredben nyugat-Ázsia területén egységesek voltak.
- Amikor a magyarok az obi-ugoroktól elváltak, ismét török hatás alá kerültek
- A magyarok Kr.e. a III. évezredben érkeztek a Kárpát-medencébe és szerepük az etruszkok, ősvillanovaiak és villanovaiak kialakulásában kétségtelen.
- A magyar hatás mind a szárazföldi, mind a tengeri úton érkező népesség esetében áll fenn.
- További érintkezési terület a tengeri népekkel való találkozás alkalmával is lehetett. E "tengeri népeket" a magyar régészet is a II. évezred magyarjainak ismeri el, mondja Alinei.
- Egy ilyen híres tengeri nép a tursha népcsoport, akik az egyiptomiakkal harcoltak. A Lemnos szigetén talált etruszk feliratok e találkozást valószínűsítik.
- Az etruszkok két latin nevét -- a Tusci és Etrusci-t -- a latin nyelv kutatói a görög tyrsenoi névből származtatják. Alinei felteszi a kérdést, hogy mindezen nevek kapcsolhatók-e a turchi, török névhez. "Vagyis nem előzi-e meg az altáji vagy török eredetű törzsi nevek hosszú sorát, melyeket a történelem folyamán a magyarok adtak: magyarok, avarok, törökök, baskírok, hunok", melyek mind altáji eredetűek. "A török népnek tartott őskori magyarok" születését a bronzkorra teszi, midőn a kárpát-medencei ipar fellendülése megkönnyítette a terjeszkedést.
- Nyelvészeti téren hivatkozik Massino Pallottino kutatásaira, mely csupán a nyelv belső szerkezetével foglalkozik (hermeneutikus, vagy kombinatorikus eljárás). Az így nyert eredményeket Alinei alapul használja fel, de innen egy lépéssel tovább megy amikor az etruszk nyelvnek más nyelvekkel való összehasonlításával foglalkozik.
Etruszkokkal foglalkozók szerint az etruszk nyelv
a. ragozó (agglutináló) b. hangsúlyt az első magánhangzóra teszi, "mint a magyar és a többi uráli nyelv" c. a magánhangzó illeszkedés jelen van d. kizárólag zöngétlen okkluziv mássalhangzókat használ e. nyílt szótagszerkezet jellemzi, amit magánhangzóra végződő szótaggal von össze
Hozzászólások
Betöltés... |
|
|
|