kiváló város- és társadalomtörténész szerző, Gyáni Tibor az elmúlt tíz év során írt tanulmányaiból szerveződik a kis kötet, amelyben a 19. század végén és a 20. század elején gyors ütemben nagyvárossá fejlődő Budapest történetét tekinthetjük végig. Ebben az időszakban alakult ki a modern városi élet ma is érvényes rendje, sorsdöntő fordulattal a munka- és a lakóhely, valamint az állam és az individuum kapcsolatában. A poszttársadalomtörténet-írás által támasztott követelményekkel összhangban a szerző alapos vizsgálatnak veti alá e forradalmi változások folyamatát kísérő egykori emberi tapasztalatokat. Gyánit ugyanis az érdekli, mi ment végbe az emberek fejében az urbanizáció hatására, mit vett észre a kor embere szűkebb környezetében, valamint a saját belső világában lezajló változásokból. Ennek szellemében nem egy szokványos kultúrtörténetet kap az olvasó a Monarchia második metropolisáról, hanem sokkal többet, mélyebb betekintést abba a gazdag élményvilágba, amely a századforduló urbanizációs robbanását kísérte. Éppen ezért a szerző nem elégedhetett meg a levéltári és nyomtatott forrásokkal, munkájában új távlatot nyitott az irodalmi szövegek, vizuális dokumentumok, festmények, fényképek, filmek felhasználása. A kötetben előforduló fekete-fehér illusztrációk csekély száma ugyan nem tükrözi e médiumok rekonstrukciós munkában betöltött szerepét, az olvasó így is izgalmas és plasztikus képet kap a nagyvárosi identitás, a modern életérzés, a sajátosan budapesti mentalitás megszületéséről. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent művet a hivatkozott irodalom jegyzéke és a fejezetek alapjául szolgáló tanulmányok eredeti megjelenési helyének listája egészíti ki.