– Amikor megkaptam a könyvbemutató meghívóját, a kötet címéből azonnal Hankiss Elemér Társadalmi csapdák munkájára asszociáltam.
– Van arra is némi utalás, de itt az alcímben (A hazai közoktatási rendszer szétesése, felforgatása és a konszolidáció esélye – ST.) van a lényeg. Valójában az egész könyv arról szól, hogy az elmúlt 25 év közoktatásában milyen fontos változások zajlottak, ám mégis miért van az, hogy összességében azt éljük meg ma is, hogy nem úgy működik a rendszer, mint ahogy kellene. Mire vezethetők vissza ezek a diszfunkciók? Az elmúlt néhány év változásai mit kezeltek, és mit nem? Milyen új problémát okoztak, és hogy lehetne ezt rendezni? Mindezt tudományos igénnyel, elemzésekkel, adatokkal alátámasztott módon igyekszem a könyvben körbejárni.



– Azonban kikerülhetetlen, hogy ne hozzam szóba, az Ön bő tizenéves közéleti szerepét. Ráadásul a mai kormányerők a 2002-10 közötti időintervallumot – amikor a pártja, az SZDSZ mint a kisebbik erő ténykedett – az „elveszett nyolc év”-ként szokták emlegetni.
– Egyrészt a közéletben húsz éve, 1994-ben jelentem meg és mindvégig kritikus voltam az éppen aktuális folyamatok megítélésében. A 2010-11-es törvénymódosítások előtti oktatási rendszer 1993-99-ban formálódott – ezek a törvények átalakításának fontosabb dátumai –, de később is állandóan változott. Könyvem erősen kritikus már ezzel az időszakkal szemben is, ugyanis már ekkor megkezdődött a tartalom pénzügyi kiüresítése. A későbbi időszakban voltak szerintem hibás döntések és olyan jó szándékú kezdeményezések, amelyek félrecsúsztak. Nem véletlenül nevezem én azt a nagyon hosszú folyamatot a könyvemben a közoktatási rendszer szétesésének. Ugyan sok reformfolyamat indult el, de ezek kioltották egymást, illetve szembe mentek egymással, és az egész építmény szép lassan kezdett összeesni. Ennek a legfontosabb oka a finanszírozási rendszer és a forráskivonás volt, amelyek lényegében 1994-től nagyon intenzíven zajlottak.

– De az épp az első MSZP-SZDSZ-es koalíció idejére esett.
– Ez a folyamat már az Antall-kormány vége táján, Kupa Mihály minisztersége alatt elindult, és mondhatni napjainkig tart, köztük folytatódott az első Orbán-kormány alatt, és nem mellesleg folytatódott a második alatt is. 2010-ben az új kormány megkapta az esélyt arra, hogy rendbe tegye a rendszert – bizonyos dolgokban el is mozdult ebbe az irányba –, de egy csomó súlyos következményeket hordozó új zavart is okozott. Amúgy, amíg a Parlamentben lehetőségem volt beleszólni a törvények alakulásába (2007-2010 között – ST.) minden alkalommal aktívan vettem részt a vitákban, bár túl sok sikert nem értem el.

Velkey gábor, velkey gábor, liberális, szabad jelzések este, Békéscsaba, 20130419
Velkey Gábor egy korábbi fotón
– Alulmaradt volna?
– Többnyire igen, de ez mellékes, mert ebben az időszakban éppen nem voltak nagy reformerejű átalakítások és a politikai helyzet, a gazdasági válság meg a kétharmados törvények miatt „gúzsba kötve” kellett volna táncolni.

– Mikor mutatkoztak az első jelek?
– Minden rendszer folyamatos javítgatásra szorul, a komolyabb zavarok azonban már a kilencvenes évek végére egyértelműen láthatóak voltak.

És melyik intézményi lépcsőfokon: óvoda, általános iskola, középiskola?
– A rendszer minden szintjével foglakozik a könyv, és azt lehet mondani, hogy minden szint esetén kimutathatók zavarok, így már az óvodai rendszer esetén is, például a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi különbségeiben, vagy a korai fejlesztés elérhetőségében. De az alulfinanszírozottság is az egyik fő gond.

– Lefordítva, nem kapnak pénzt az udvari Kreszpályára?
– Nem… Alapvetően nagyon rosszak a bérviszonyok, nem megbecsültek a kollégák. A szelektív mechanizmusok már az óvodai szférában beindulnak, például amikor elkezdenek intézményt választani. Nyilván, a magasabb státuszúak a jobb óvodákba járnak, ezáltal elindul a minőségi szolgáltatásokban is egy különbség. Az általános iskolák esetében az elmaradott térségek hátrányosabb helyzetű kisebb települései és a nagyobb városok, jó körzeti iskolái között már óriási a különbség.

– Most kellene Klebelsberg Kuno?
– Az a program, amit az első világháború után felépített, illetve elindított, egy valóban demokratikus program volt, hisz minden embert megpróbált hozzájuttatni a szolgáltatásokhoz. A legnagyobb probléma napjainkban is a forráshiány, a területi különbségek, de a tartalomszabályozásban és az irányításban is rengeteg probléma van.

Dr. Nagy Erika és dr. Velkey Gábor, velkey gábor, könyvbemutató, dr. nagy erika, szociológia, Békéscsaba, 20140612

– Miképp funkcionál az oktatási rendszer egy olyan városban – mint például Békéscsabán –, ahol egyházi és állami gimnázium is működik?
– Ha a helyi dolgokat nézzük, mindig érdemes az adatokat is áttekinteni. Ha a gyerekek éppen meglévő teljesítményét elemezzük, nagyon nagy szerepe van, hogy milyen családi háttérrel érkeznek, mennyire motiváltak a tanulásban. Így, ha egy iskola jó társadalmi csoportból, tanulásorientált családokból szerez gyerekeket, annak sokkal könnyebb jó eredményeket elérnie.

– A minap azt olvastam valahol, hogy az embernek az egyetemre kell menni ahhoz, hogy megtanuljuk az alapokat. Ez túlzás lenne?
– Minden európai vagy fejlett oktatási rendszerben az a tapasztalat, hogy ahhoz, hogy ebben a nagyon bonyolult modern világban az ember tájékozódjon, sikeres lehessen, sokkal hosszabban és többet kell tanulni. Ahhoz, hogy valaki jó szakmunkás legyen, és azt a technológiát, amely ma a kétkezi munkához kötődik, az is elképesztő tudást igényel. Nem csak azért nő a képzési idő, mert mániákusak vagyunk, hanem, mert ez a modern technológia sokkal több tudást igényel. Nem csökkenteni, hanem növelni kellene tehát a képzés idejét és a magasabb szintű képzéshez történő hozzáférés lehetőségét.