Bővebb leírás
Milyen tanulságok vonhatók le az 1994 januárjától kibontakozó mexikói neozapatista mozgalom közel két évtizedes történetéből? Miért Chiapasban, "a haza legelfeledettebb zugában" (ahogyan a neozapatisták mondják) szökött szárba ez az őslakos latin-amerikai népcsoportok körében egyre népszerűbb mozgalom? S miért Mexikóban, Latin-Amerikában? Ezekkel a kérdésekkel (is) foglalkozik, keres rájuk választ az ismert baloldali mexikói kutató kötete, mintegy továbbgondolva A zapatista népek első találkozója a világ népeivel című 2006/2007 újévi tapasztalatcsere eredményeit. Az olvasóit alaposan próbára tevő kötetből megtudhatjuk, mit jelent és milyen üzenetet hordoz a neozapatista "másmilyen politika", hogyan működik a "másmilyen demokrácia" és a "jókormányzati junta", s mennyiben fejez ki az indián őslakosok eme, autonómiára épülő bázismozgalma egyetemes követeléseket. Olvashatunk arról, hogy miként vált a neozapatizmus az 1968-as kulturális világforradalom örökösévé, hogyan alakult át ellenállási modernitásból alternatív modernitásba, felvázolva a "másmilyen gazdaság", a "Földanya", a kollektív munka elméletét, az antikapitalista feminizmus és az egészségügy holisztikus, nem-üzleties látásmódját, valamint a "másmilyen kultúrát".