„A kultúráknak szükségük van arra, amit médiumoknak – hagyományosan: művészeteknek – nevezünk. Ezek megkapó, lelkesítő tapasztalatokat tesznek lehetővé, melyek nélkül a szociális és a privát életformák imaginatív szempontból kiszáradnának. Az imaginárius-vitális cselekvési láncolatok elvesztésével a kultúrák majdan ťcselekvőképességüketŤ is elvesztenék.
A médiumok implicit vagy rejtett kombinációk formájában jelennek meg; a médiakonfigurációk monomediális leszűkítései – az ťirodalomŤ vagy az ťabszolútŤ zene és festészet talán a legfeltűnőbb példák – a ťpusztán esztétikainakŤ nevezett tapasztalat formáit képviselik. E leszűkítések bizonyos esetekben hasznosak lehetnek; a médiadinamikában mégsem ezeké az utolsó szó.”
A mediális és az imaginárius az utóbbi évtized kultúratudományi fordulatának egyik első átfogó igényű műve. K. Ludwig Pfeiffer könyve a legkülönfélébb médiatörténeti jelenségeket elemzi, a görög színházat és az olasz operát, a római cirkuszt és a japán nót, a tizenkilencedik századi európai regényt és a modern sportot.