Bővebb leírás
Míg Durkheim a szociológus jól ismert Magyarországon és szinte minden szociológiai műve megjelent már magyarul, Durkheim, a vallásetnológus, különös módon még mindig csak az idegen nyelveken olvasó beavatottak számára ismert. Pedig alapvető műve, A vallási élet elemi formái, amely idestova 100 éve jelent meg, és amelyet tucatnyi nyelvre lefordítottak, az antropológusok, etnológusok és vallástudósok valóságos Bibliája, amelynek ismerete nélkül jóformán az egész XX. századi társadalomtudományi fejlődés érthetetlen. A kiadással ezen a hiányon kívánunk segíteni, hozzáférhetővé téve a francia etnológia és szociológia egyik legnagyobb alakjának legnagyobb művét a magyar olvasók számára.
Ez a közel száz esztendeje írt, nagyszabású, rendszerező munka, amely minden bizonnyal Durkheim főműve, végre megjelent magyarul is. Természetesen elgondolkoztató, hogy Jászi Oszkár - úgy is mint a Huszadik Század szerkesztője - annak idején személyes kapcsolatban állt a Sorbonne neves professzorával, s már 1909-ben, azaz három esztendővel az eredeti mű párizsi megjelenése előtt két részletet is közölt A vallási élet elemi formáiból folyóiratában, a teljes műre mégis mostanáig kellett várnunk. Igaz, Durkheim fontosabb szociológiai munkái közben sorra napvilágot láttak nálunk (Az öngyilkosság először 1967-ben, A társadalmi tények magyarázatához, amely A szociológia módszertani szabályait is tartalmazza, 1978-ban, a Nevelés és szociológia 1980-ban), sőt elmondhatjuk, hogy e művek nemcsak hozzáférhetővé váltak, hanem szervesen be is épültek a hetvenes években kibontakozó magyar szociológiába.
"Egyetlen olyan tűzhely van, ahol lelkileg megmelegedhetünk: az, amelyet a hozzánk hasonlók társadalma hoz létre" - írja Émile Durkheim, akit "a szociológia atyjaként" szoktunk emlegetni, s aki nem titkolja, hogy a vallás, amelyet a XIX. századi társadalomtudományok közönséges téveszmének és illúziónak tartottak, számára mindenekelőtt társadalmi tény.
