Bővebb leírás
"A középkorban a szentek nevét jelzővel látták el, hogy jellemezzék őket. A XIII. századtól, de még inkább a XV. században és a XVI. század elején bizonyos jelekkel és attribútumokkal helyettesíttek ezeket. A népesség nagy része ugyanis járatlan volt az olvasásban, ám jól ismerte a különböző szentek élettörténetét. Így az ábrázolásban a ruházat és speciális tárgyak (attribútumok) tették felismerhetővé a szentet. Az általános attribútumok (püspöki pásztorbot, könyv és vértanúpálma) a szent egy kiemelkedő tulajdonságát vagy tevékenységét szemléltetik. Ezeket sok szentnek azonos módon adták. Az egyéni attribútumok olyan tárgyak, amelyek az egyes szentek életének, mártíromságának vagy kultuszának eseményeire vagy legendás különlegességeire emlékeztetnek. Ezen a módon lehet bizonyos szenteket azonosítani, pl. a nagyszámú, könyvvel ábrázolt püspökök közül Myra-i Szent Miklóst a három aranygolyóból álló attribútuma által. Ha egy szent csak általános attribútumokkal rendelkezik, akkor az a helység adhat útmutatást a szent identitásáról, ahol az ábrázolás található. Például Szent Pelagius Konstanzban."