"A magyarság két elemének mai különállását cseppet sem érzem kisebbnek, mint az volt a harmincas években vagy a tízesekben, pedig akkor sokkal több zsidó élt Magyarországon. Nem azért, mintha Magyarország antiszemitább vagy éppen zsidósabb ország lenne bármelyik más kelet-közép-európai országnál, hanem azért, mert lelki szükségletet elégíti ki mindkét oldalon a különállás fenntartása..." (1997)

Hernádi Miklós 1987 és 2011 között keletkezett szociológiai írásai, melyek fő témái a zsidó önazonosság problémái, a magyar és nemzetközi antiszemita kommunikáció s a holokauszt, illetve a magyar-zsidó irodalom és művészet válaszútjai, változatlanul fájó és súlyos kérdéseket feszegetnek. A bennük következetesen képviselt, a magyar-zsidó együttélésről megfogalmazott, igen határozott társadalomtudományi álláspont, mely a magyar szellemi mezőnyben sajnálatosan ritka, szoros egységet teremt az írások között.

A kötetből világosan kirajzolódik a szerző álláspontja a mai magyar zsidó identitás kérdésében: mind a radikális asszimiláció, mind a zsidó disszimiláció (a nemzetiségi kisebbségi törekvések) elutasítása, viszont a kettős identitás - s a vele szükségszerűen együtt járó konfliktusok - konok vállalása. Nem normaként, hanem a társadalmi világ adottságaként tárgyalja a kettős identitást; ez a szemlélet termékenynek bizonyul, mert alkalmas elemzői perspektívát kínál az egyes témák tárgyalásához. A kötet írásai egy nagy tudású, teoretikusan felkészült és problémaérzékeny szociológus művei.