Kultúránk jelentős része az antikvitásban gyökerezik. A klasszikus ókor nemes szellemiségét – gyakorta középkori szerzők segítségével – közvetítik a régi latin nyelvű közmondások és a népszerű szállóigék. Sajnos ebből a gazdag örökségből csak keveset ismer a modern kor embere. Ezt látta meg több mint 100 évvel ezelőtt Margalits Ede, amikor összeállította A magyar közmondások és szólások rostája című gyűjteményét. Munkáját több részletben adta közre a Nyelvtudományi Közlemények folyóiratban 1899-től. A TINTA Könyvkiadó jóvoltából most először kerül egy kötetben az érdeklődő nagyközönség elé e páratlanul izgalmas anyag.
Margalits Ede hosszú időre elfeledett és most életre keltett gyűjteményének jelentős érdeme, hogy párba állította a korábbi magyar szótárakban található magyar közmondásokat latin megfelelőikkel.
A Magyar–latin közmondásszótárban 2000 magyar közmondásszerű bölcsesség található latin megfelelőikkel, pontos bibliográfiai adatok feltüntetésével. A latin anyag forrásai többek között Cicero, Erasmus, Szent Jeromos, Horatius, Ovidius, Plinius, Seneca és Vergilius művei. A Bibliából 175 közmondás származik.
Az utóbbi évtizedek filológiai kutatásainak eredményeit felhasználva Kovács Erzsébet modern szövegkiadások és számítógépes szövegkorpuszok felhasználásával egészítette ki Margalits Ede eredeti gyűjteményét és pontosította annak bibliográfiai hivatkozásait.
Szótárunk célja, hogy felfedezhessük, mennyi mindennel gazdagította a latin nyelv a magyar művelődést, és hogy milyen szervesen építette magába az antik kultúrát a közmondásokon keresztül a magyar nyelv.
