Az orosz történetírás a világirodalmi rangú orosz irodalommal párhuzamosan maga is létrehozta csúcsteljesítményeit a XIX. században. Puskin korának megvolt a maga Karamzinja, Tolsztojénak Szolovjovja. A század második fele az orosz kultúra és tudomány páratlan fellendülésének kora, akkor volt pályája zenitjén Mengyelejev, Szecsenov, Pavlov, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Repin, Szurikov, Verescsagin és még hosszan sorolhatnánk. Ha a történetírásra szintén alkalmazható az egész orosz kultúrára közmegegyezéssel érvényes „aranykor” jelző, akkor az jelentős részben Vaszilij Oszipovics Kljucsevszkij munkásságának köszönhető.