1953-ban elhangzott híres hamburgi beszédében Thomas Mann óva intette a németeket attól, hogy valaha is egy „német Európára“ törekedjenek. Az euróválság során azonban mégis éppen ez vált valóra: a kontinens legerősebb gazdasági hatalma diktálhatja a rászoruló uniós államoknak a további hitelnyújtások feltételeit - egészen a görög, olasz, spanyol parlament és végül a német parlament demokratikus beleszólási jogának aláásásáig is.
Ulrich Beck ebben a szenvedélyes esszéjében olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen hatása van a vitatott német takarékossági politikának az európai hatalmi viszonyokra, milyen megoldások lehetségesek az „Európa-építők” és a nemzetállam-ortodoxok közti konfliktusban, és az Európa-kockázat kapcsán hogyan békíthetők össze a válságkezelés és a demokrácia imperatívuszai. Arra az eredményre jut, hogy szükségünk van egy társadalmi szerződésre, egy olyan szerződésre, amely több szabadságot, több szociális biztonságot és több demokráciát biztosít – Európa által.