Reguly és a tudomány „zománcza”. Életrajzi és kortörténeti adalékok – 1. Válogatta,

szerkesztette, írta: Szíj Enikő. Budapest, Tinta Könyvkiadó · A Bibliotheca Regulyana sorozat 6. kötete több jól elkülönülő fejezetből áll. Az első fejezetből megtudható, hogy az oroszországi utazása után 1850-től a pesti Egyetemi Könyvtárban a főigazgató utáni első beosztott Reguly Antal hogyan segítette a Magyar Mythologián dolgozó Ipolyi Arnoldot; milyen szerepet játszott abban, hogy a Kőrösi Csoma Sándor tudományos hagyatékát Indiában megmentő Duka Tivadar angolul könyvecskét írt a finnugor népekről és kutatóikról, hosszan említve ismerősét, Regulyt; hogy Rónay Jácintot felkérték a Reguly által gyűjtött, Hunfalvy által kiadott vogul énekek angolra fordítására; hogy az 1857 őszén a palócoknál gyűjtő és fényképező Reguly házigazdája az a Mocsáry Lajos volt, akivel még 1847-ben, Oroszországból hazatérőben egy sziléziai fürdőhelyen ismerkedett meg. A második részben olvashatók Regulynak az életében megjelent munkái. A harmadikban válogatást találunk azokból az írásokból, amelyek Regulyról szóltak még éltében, tehát ő maga is olvashatta őket. A nekrológok, gyászhírek, emlékbeszédek fejezetének végén a Kerepesi (Fiumei) úti temetőben álló síremlékéről és az Urálban Regulyról elnevezett, 1711 m magas csúcsról tudhatunk meg egyet s mást. Az utolsó fejezet címében a térkép egyik régi elnevezése, az abrosz szó áll. A térképészet közel állt Regulyhoz: ő készítette el az Észak-Urál (ma Sarki-Urál) első néprajzi-földrajzi térképét (1846). Szeretett mindent időben, térben, távlataiban, arányaiban elhelyezni. Nem tudhatjuk, hogy hova vezetett volna az 1856-ban, 1857-ben megélénkülő érdeklődése az akkori technikai és szellemi újdonságok, és ezeknek a terepmunkán alkalmazhatósága iránt, amelynek első próbája a palócföldi etno-szociográfiai gyűjtése volt (1857, erről lásd Selmeczi Kovács Attila munkáit), mert 1858. augusztus 23-án váratlanul meghalt.