Bővebb leírás
A magyar református egyház alsó-baranyai és szlavóniai népe a mai napig csupán két szuperintendensi-püspöki látogatást élt meg. Báthori Gábor 1817-es vizitációja előtt nem volt ilyen jellegű vizsgálat a Dunamelléki Egyházkerületben, Szász Károly 1885-ös látogatása után 35 évvel pedig ez a vidék már nem tartozott ahhoz az egyháztesthez, amelynek egykor bölcsője, szellemi-lelki központja volt. A XIX. század elejéről és végéről, az egyházi életet illetőleg a kötet első részében található írások adnak betekintést az összegyűjtött lelkészi beszámolók segítségével. Ezekben a lelkészek által felterjesztett jelentésekben tudósításokat olvashatunk a gyülekezetek lelki és vagyoni állapotáról, a falusi gyülekezeti szokásokról, a hívek és lelkészeik, a helybéli tanítók ügyes-bajos dolgairól. Számos példát találhatunk bennük arra, hogy az egykori, e vidékeken élő református közösségek gyakran erejükön felüli áldozatokat hozva, nemzedékről nemzedékre építették, majd újjáépítették templomaikat, iskoláikat, paplakjaikat. Az itt olvasható szövegekből kitűnik egyes lelkészek és tanítók szellemi fölénye, a gyülekezetek és a rájuk bízottak felé forduló pásztoroló szeretete, a tanácsolásra, jobbításra, buzdításra való fogékonysága, vagy éppen a szolgálat végzésére való alkalmatlansága, s mizantróp lelki alkata. A legújabb kori jegyzőkönyv gyűjtemény hasonló küzdelmeket tár elénk, és itt kapcsolódik a vizitációs beszámolókhoz. Képet kapunk arról, ahogy az értékeiket a délszláv háború hét esztendeje alatt, és azóta is folyamatosan nélkülöző gyülekezetek és egyházaink hívei a menekültségben való meghurcoltatás, vagy az otthoni környezetben való sorozatos megaláztatás, lelki fenyegetettségből való szabadulás után a viszonylagos szabadság és anyagi jólét délibábjával átitatott közelmúltról, a talajtvesztett, mindenütt és mindenkiben ellenséget látó jelenről, és az értékek visszarendeződésének, a régi-új alapok lerakásának valós lehetőségét magában rejtő jövőről gondolkodnak. A jegyzőkönyvekben elhangzó egyes vélemények gyakran az egész közösség álláspontját képviselik, még akkor is, ha olykor egymásnak ellentmondóak. Hiszen a XX. század végi alsó-baranyai, szlavóniai gyülekezetek tagjaiban egyszerre volt meg a békességre, a megegyezésre való törekvés vágya, és az általuk fontosnak vélt lelki-, szellemi- és még megmaradt anyagi értékeikhez való hajthatatlan, olykor makacs ragaszkodás.
